2010

teszt

Álomtalanítás

Számítógépes grafika (Photoshop).

Egy színtanulmány

Phew. Semmire sincs idom (what's new). Ez csak egy nagyon gyors szintanulmany. Ennyire fussa mostanaban.

A csapos közbeszól

Milyen érdekes az utóbbi három poszt (=az utóbbi három PS kép). Most jöttem rá, hogy a három nagy számítógépes grafikai irányzatot képviselik. A Hóember a vektorillusztrációt (vektorrajzot hoztam be PS-ba), az Esőtündér a fotómanipulációt, az Órafej pedig a digitális festést. Általában vagy ezt, vagy azt, vagy amazt csinálják a grafikusok, kevés van, aki mind a háromban otthon érzi magát (=magáénak érzi a stílust). Nálam sem kiegyensúlyozott, vagyis lehet, hogy igen, nem tom: igazából hullámzó, időszakonként változik, talán a vektorillusztráció a legerősebb, bár érdekes módon nem ezt csinálom a legtöbbet (foglamazzunk úgy, hogy ezt szeretem - elvileg - a legjobban vizuálisan). Ki érti ezt. (Na persze, valszeg holnap másképp fogom gondolni.)

Idő van

Számítógépes grafika (Photoshop) - digiális festés.

Itt van a színes(ebb) verziója:

...és itt van az eredeti Photoshop-ban festett figura:

Most, hogy megvan az uj digitális rajzolótáblám, igen élvezem az egyenesen a számítógépbe festést. Sokkal megbocsátóbb, mint a stúdióm, hehe.

Esőtündér

Hóember, avagy a tél előszele

Kinga gésa

Belemerültem kicsit a játékba, és gésává változtattam magam.

Digitális munka (egy Photoshop tut alapján).

A technika közbeszól

Aztakurvaéletbe. Megjött az új Wacom Intuos-om - ez maga a csoda. Hozzá vagyok (voltam voltam voltam) szokva az én ősrégi (de megfelelő) elsőgenerációs tablet-emhez, mit mondjak. Többszörös generációs szakadék van közöttük, hehe (ez a negyedik generáció, ha jól számolom, meg a neve szerint is).

Most ruhákat kellene mosnom és hajtogatnom, de nem visz rá a lélek, hogy itt hagyjam a rajzolást. Lassan mégis abba kell hagynom a játékot, mert belemegyek nagyon az éjszakába vele.

Itt van három nagyon gyors sketch, amiket (véletlenül) le is mentettem (a többi tucatot nem). Az első SketchBook-kal készült (egy spec. progi), a többi Photoshopban.

Egy lap az Arcok könyvéből

Régi könyvlapokból (és előlapokból, stb.) fűztem össze egy Artist Journal-t, és kivételesen egy téma megy bele: grafit portrék. Íme, ebből egy lap.

Lear 02.

Ilyen lett végül.

Nem nagyon örülök neki. Kezdek elmenni a könnyebb és fölszínesebb megoldások felé. Hiba.

Most egy hosszabb szünet jön, mert jövő héten nem lesz kritika-önkritika nap ez ügyben.

(A sorozat darabjait - valamint a fázisokat - itt lehet megtekinteni.)

Vászon és gipsz alapon grafit, szénceruza, akrilfesték, pasztel ceruza, kézimunka fonal, betű bélyegző, rozsdás fémlap.

Lear 01.

A Lear első fázisa. Egyelőre nem műxik az, amit először akartam vele, úgyhogy csak halvány elképzeléseim vannak a továbbiakról.

Mit is mondhatnék. Stay tuned.

Itt pedig, szokás szerint, meg lehet tekinteni az eredeti vázlatot:

Mercutio 02.

Itt van az elkészült darab. Nem sok a változás az első fázishoz képest.

Mercutio 01.

Itt van a mostani fázis. Már majdnem végső fázis, valszeg nem sok hiányzik a befejezéséhez. A képkivágás mindenképpen sokkal feszültebb lesz, aszem. (Az alján oxidált fémfilm van, csak nem látszik a szkenneléskor valami jól.)

Itt van az eredeti vázlat:

Prospero 02.

Elkészült a P betű, azaz: Prospero. (Bocs a slampos szkennelésért, de most ez van. A kategória névre kattintva lehet látni a végső kép születésének a folyamatát; egyelőre a vázlatok vannak készen és ez. Előreláthatólag még nyolc kisebb kép lesz, amiből összeáll majd a végső vászon.)

Olajpasztel, grafit, kézimunkafonal, betű bélyegző és talált tárgyak (tükörcserepek, faágak) vászon alapon.

"The morality play has been performed, the spell is over, and so is madness. (...) The action of The Tempest returns to its prologue and all the characters resume their former places. History has turned a full circle. Will it repeat itself once more? (...) The ending of The Tempest is more disturbing that of any other Shakespearean drama. This may be the reason why none of the commentators has noticed that the action returns to the point of departure. Perhaps this seemed too obvious. Or it may have disturbed the previous romantic and idyllic interpretation of The Tempest as a play of forgiveness and reconciliation with the world. And yet, an analysis of the dramatic structure of The Tempest has to be, if not the key, then at least the beginning of any interpretation. History has returned to the point of departure and begins anew. But what history? An what does that strange morality play mean whose action takes place within less than four hours, that is to say not much longer than it takes to perform that play on the stage? (...) Has nothing changed? But before they leave, the spectators will have to listen to the epilogue. Prospero, or rather the actor playing Prospero, comes forward and speaks the epilogue. This, Prospero's final, soliloquy is one of the most beautiful written by Shakespeare, and also one of the most tragic and puzzling. Prospero speaks directly to the audience:

...my project...
... was to please. Now I want
Spirits to enforce, art to enchant;
And my ending is despair..."

(V, 1)

--- Jan Kott: Shakespeare Our Contemporary

Prospero 01.

Igen, a közepén van egy lyuk. Most itt tartok. Ma este tovább dolgozom rajta. Ha tudok - mert egyelőre teljesen leblokkoltam. Csak nagyjából tudom, mit csináljak vele. Majd írok arról is, hogy miért éppen így.

Itt van a múlt heti vázlat, csak érdekességképpen:

Vissza a jövőbe, azaz egy újabb félév kezdődik.

Szóval elkezdődött egy újabb szemeszter, egy újabb Advanced Studies (önálló tanulmányok) a Képzőműv. Tanszéken.

Igazából semmi kedvem sem volt hozzá, de nincs választásom, így aztán nagy nehezen rávettem magam, hogy a már régen tervezett (és szerény kezdetekkel is rendelkező) Shakespeare-szótáron (-ral) dolgozzam.

Idén viszont sokkal pedánsabb a témavezető, és heti konkrét munkát vár, kezdve ezzel a héttel, amikor prezentálnom kell valami előzetes vázlatfélét. Próbáltam meggyőzni, hogy fingom sincs róla, hogy mit csinálok és hogy, mert én nem előzetes vázlatok alapján szokok dolgozni, csak a fejemben van meg készen, hogy mi is lesz (de annak igen precízen ott kell lennie, mert különben nem tudok semmit csinálni, nálam ez így megy, kész), de hiába. Így aztán kábé három nap alatt összeütöttem a kilenc darabot (olyanok is lettek), hadd örüljön. Megmutatom őket, de ne tessenek semmi konklúziót levonni, mert sztem a végső variációk nemigen fognak ezekre emlékeztetni.

Then again, még az is megeshet, hogy mégis.

(A Hamlet már régen megfogalmazódott, de soha nem fejeztem igazán be, így az ismerős lehet némelyeknek.)

Íme, ábécé sorrendben. Elvileg igen drámai fényeket akarok, és / vagy túlvilágítást.

Desdemona

Elolvasom »

Valami csinált

Grafitrajz + számítógép (Photoshop).

Ikerpár

Ceruzarajz, digitális háttérrel.

Kommuni-káció

Számitógépes grafika (Photoshop).

A hivószó az volt, hogy (surprise! surprise!) 'Communication', de megint más (is) jutott az eszembe erről persze.